50. Bejegyzés
Az élet egy kihívásokkal teli útvesztő. Mindenkinek megvan a kijelölt útja, amit valahol előírtak neki. Persze ez kicsit furán hangzik, és sokan megkérdőjeleznek ebben az elvben, fel is merült egy olyan ellenvetés, hogy mi van, ha te mást szeretnél, mint ami meg van írva, ezért kicsit kifejteném. Abban hiszek, hogy azért teszünk vagy akarunk dolgokat, mert az úgy van megírva, nem pedig fordítva. Nem véletlenül vannak szétosztva köztünk azok a bizonyos "utak". Mindennek megvan a "miértje" és az "azértje". Hasonlóképpen a karmához. Ha rosszat teszel, veled is rossz dolog fog történni, és fordítva. Valószínűleg lesz olyan köztetek, aki úgy érzi, hogy márpedig ő eddig mindig jó volt mindenkivel, de csak a rosszat kapja vissza egy ideje, annak is megvan a miértje, nem véletlen, és hamarosan meg is fogod rá kapni a választ.
Az ember egy olyan lény, aki hajlamos arra, hogy eltérjen attól, amit előírnak neki, és gyakran letérünk az útról. Ezzel nincs is semmi baj, feltéve ha tudjuk, mikor és milyen módon kell visszajutnunk a helyes vágányra. Gyakran megszegjük a szabályokat, és ígéreteket teszünk semmissé. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Ritka számba vehetjük azokat, akik úgy segítenek a másikon, hogy nem várnak el érte semmit, vagy legalább is nem hányják fel a másiknak nap mint nap a nyújtott segítséget. Az ilyen embereket meg kell becsülnünk, mert sajnos kihaló félben van ez a példány a társadalomban. Manapság nem várhatunk "csak úgy" szívességből segítséget a másiktól. Inkább elfordulnak az emberek, "amit nem látok, nem az én felelősségem" elven működnek. Kialakult az önzőség. A birtoklás mánia felemészti az emberi kapcsolatokat. A hatalom elérése és a saját életünk kiépítése és minél nagyobb szintre emelése, még ha ezzel le is igázzuk a kisembereket, mindenek felett álló dolog. Nem számít az, hogy egy apróság, ami neki épp semmibe sem került, a másiknak a világot jelentheti, akkor sem teszi meg a másikért az ember. Ma eljutottunk egy olyan szintre, hogy mindennek ára van. Ha nem pénzben, akkor másban. Megaláztatásban, lenézésben, szánalomban vagy bármi másban, amivel még jobban bele tudunk rúgni a másikba, akinek nem elég a tudat lealacsonyító volta, miszerint segítséget kért a másiktól, még az előbb felsoroltakat is megkapja.
Maradjunk egy kicsit meg embernek. Legalább abban segítsük a felebarátunkat, amivel te nem szenvedsz, ami neked nem jelent nehézséget, amit "csak úgy" megcsinálsz, szívességből, mert szereted, vagy tiszteled azt a valakit, vagy csak szimplán, mert neked nem került semmibe.
Figyeljünk oda kicsit jobban egymásra, mert embernek születtünk, nem pedig megalomániás, önző, törtető teremtményeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése