Vanília helyett csokoládé...

49. Bejegyzés

Kedves olvasóim! Először is elnézést szeretnék kérni, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam a lapot, de az egyetem, vizsgaidőszak, és egy új projekt lefoglalja minden időm. Most akadt pár szabad percem, így úgy gondoltam nekidurálom magam, és megírok egy régóta tervezett bejegyzést, amit miután megírtam, akkor jöttem rá, hogy már korábban írtam erről a témáról, de mivel szerintem egész jól sikeredett, és nem szeretnék 2-3 órás munkámat csak úgy a kukába dobni, így közzéteszem, hiszen úgyis egy kevésbé elterjedt témáról írtam, amiről félnek beszélni az emberek a köztudatban, és még mindig tabuként kezelik, ez a homoszexualitás kérdése.

Nem olyan régóta merik felvállalni szexuális identitásukat az emberek. Igazából, még most is vannak több százezren akik nem merik felvállalni mit éreznek, csak csupán azért, mert "mit szól a szomszéd", vagy mert kigúnyolják  a kortársai, vagy a "szülei kitagadják". Amiket meg is értek, hiszen a világ még mindig tele van begyöpesedett, karót nyelt emberekkel, akik nem képesek elfogadni azt, hogy változik a világ, változunk mi is, változnak a szokások, az elvárások és az emberek gondolkodása is változik. Pár évtizeddel ezelőtt tilos volt a szexualitásról még csak beszélni is. Boszorkányoknak, utcalányoknak, prostituáltaknak tartották azokat a nőket akik házasság előtt estek szerelembe. Mára ez a felfogás eltűnt. Mert az emberek változnak, és vele együtt változik a világunk is. Miért nem lehet elfogadni azt is hát, hogy azonos neműek is vonzódhatnak egymáshoz? Miért kell beteg embereknek nézni őket? Semmivel sem vagy különb náluk. Ugyanolyan emberek mint te vagy én. Ugyanott van a szívük, ugyanúgy tudnak szeretni mint mindenki más. 

Aki elítéli a homoszexualitást az nézzen először magába és gondolkodjon el azon, hogy ő vajon tökéletes, és neki semmi olyan dolga nincs amivel különbözik a többségtől? Ezzel az erővel kiközösíthetnénk azt is, aki bal vagy jobb kezes. Vagy aki vegetáriánus. Vagy aki más vallást űz mint a körötte lévő többség. Mégsem hallottam még sehol azt, hogy valahol azt mondanák, "te hülye vega!" Ez nem számít sértésnek, mert attól hogy ő más étrendet űz, ugyanolyan ember mint a többiek. A saját neméhez vonzódókról mégis megannyi szebbnél szebb jelzőkkel dekorált beszólások és sértések születtek már. Miért? Miért vagyunk mi emberek ennyire ellenségesek azokkal, akik különböznek nálunk valamiben? Miért nem tudjuk elfogadni a másságot és tolerálni azt? 

 

Egy amerikai fotós kezdeményezte a NOH8 Kampányt, ami egy
néma tiltakozás a homoszexualitás elítélése ellen. A lényege a
NO HATE=vagyis ne gyűlölködj szöveg  az arcon és a száj
szigszalaggal való leragasztása utal a néma tiltakozásra,
valamint a 8-as szám a Kaliforniai törvényben a 8. számú törvényben
tiltják a homoszexualitást, így e törvény ellen is szól a project.
Érdekessége, hogy mára több mint 9000-en csináltattak magukról
hivatalos NOH8 fotót, köztük vörös szőnyeges sztárokkal.

Sokan mondják, hogy "mert régen nem volt ilyen". Nem biztos. Egyáltalán nem biztos. Csak kevésbé merték felvállalni a "máglyaégetés" nem túl csábító ajánlatától félve. 

Mára sok egyesület és szervezet indult a homoszexuálisok védelmére, amit sokan elleneznek, mondván, ezzel csak elősegítjük a "kialakulását". Hát ennél nagyobb baromságot is régen hallottam már... Ez nem "kialakul". Ez VAN.  Hogy a fenébe, én is tudok ezekről a szervezetekről, és támogatom is őket, támogatom továbbá  a melegek házasságát, mégsem "alakul ki" nálam. Továbbra is heteró vagyok, és az is maradok, mert még mindig elolvadok Bruce Willis-től és Clooney-tól is, és továbbra is várom hogy bekopogjanak hozzám. ;-) Ezek a szervezetek csak azt segítik elő, hogy a fiatalok merjék felvállalni önmagukat, és ne fojtsák magukba azt, amit éreznek. A tinédzser öngyilkosságok nagy százaléka az indentitásukból adódik. Mert félnek. Félnek attól hogy mit szólnak a többiek, és a családjuk. De amondó vagyok, akinek gyereke van, annak FELTÉTEL NÉLKÜL kell szeresse és támogassa a gyerekét, és aki egy ilyen miatt elfordul a gyerekétől, és nem támogatja, az nem igazi szülő! A szülőnek a kötelessége, hogy a gyerekét akkor is támogassa és kiálljon mellette, ha bármi történik. Ha embert öl, akkor is. A bíráskodás és az elítélés a bíróság feladata lesz. A szülőnek a védelem a feladata és a gyereke feltétel nélküli szeretete. 

Végezetül, kétlem hogy lenne olyan ember a Földön, aki nem szeretné, hogy a gyereke boldog legyen, ha pedig őt a saját neméből való teszi boldoggá, akkor kik vagyunk mi hogy ítélkezzünk?