2012. november 24., szombat

27. Bejegyzés

Ha egyedül vagy, én leszek az árnyékod,
Ha sírni szeretnél, én leszek a vállad;
Ha boldog szeretnél lenni, én leszek a mosolyod;
És akármikor, ha szükséged lesz egy barátra,
csak önmagam leszek.

Barátok

Mindenki keresi az igaz barátját az életében. Lehet, hogy gyorsan megtaláljuk azt, és ovis korunk óta bontakozik a kapcsolatunk, de lehet, hogy csak később talál rá az ember. Az is lehet, hogy évekig hisszük azt, hogy megtaláltuk azt az egy igaz barátot, s végül kiderül, hogy csalódnunk kellett. Akad olyan is, akiben 100%-ig megtaláltuk azt akit kerestünk, és akiben megbízhatunk, akit legelőször keresünk, ha történik velünk valami, de kétszáz kilométer választ el egymástól. Ezek mind az élet velejárói, keresni az utunkat, járni azt, és közben emberekkel találkozni és megismerni őket, hogy a végén megtaláljuk azt az embert, akit igaz barátként magunk mellett tudhatunk. Akinek odacsöröghetsz hajnali 3-kor is, ha nem tudsz aludni, aki segít megírni a leckét, és segít felkészülni egy vizsgára ha kell, aki mindenféle programokat beszervez neked, csak hogy ne ülj otthon egyedül egy fájdalmas szakítás után, és akivel ha elkezdesz chatelni, nem tudjátok abbahagyni, és egyszer csak azt veszitek észre, hogy már hajnali fél kettő van, már lecsukódik a szemetek, de mégsem tudjátok abbahagyni a beszélgetést. Persze ott vannak a régi jó barátok is, azok mindig megmaradnak, ők azok akikkel egy hideg téli estén leültök borozni, és a régi szép emlékeket felhozva nosztalgiáztok. Századjára is átbeszélve az együtt elkövetett gyerekcsínyeket és kamaszkori pletykákat, hogy vártuk, kinek lesz előbb pasija, és a véget nem érő sms-ezések, mert "bezzeg a mi időnkben" még nem volt internet, meg számítógép, legalábbis felénk nem volt elterjedt dolog. (mintha tényleg 80 éves mama lennék xD ) Később már bejöttek persze a tárcsázós internetek, akkor kezdetét vehették az msn-ezések, így tudtuk tartani a kapcsolatot az általános befejezése után, hiszen középsuliba más irányokat vettek útjaink. Sokan mondják, hogy az internet világában szétmentek az emberi kapcsolatok, én ezzel nem értek egyet. Rengeteg olyan ember van az életemben akit nagyon szeretek és ha nem lenne internet, nem is ismernénk egymást. A régi barátokkal pedig sokkal nehezebb lenne a kapcsolattartás, főleg ha még egy ország határ is elválaszt bennünket egymástól.
Egy igaz barát nem azt mondja amit hallani szeretnék, hanem azt, ami a helyes, és ha te mégsem azt választod, ő abban is támogat. Nem kezd el bókolni és megdicsérni a frizurád, amikor igazából úgy néz ki mint a madárfészek, hanem a szemedbe mondja, ha pocsékul festesz. És ha tudjuk, hogy ezt az a bizonyos személy mondja, akkor nem is sértődünk meg, hanem egy "köszönöm" kíséretében átöltözünk, vagy megigazítjuk a sérónkat, esetleg változtatunk azon rossz tulajdonságunkon, melyre a barát felhívta a figyelmünket. Nem az a barát, aki beletörődik rossz szokásainkba, hanem aki megpróbál a helyes útra terelni, még ha az nekünk néha nem is tetszik. Egy igaz barát nem vár hálát azért amit tesz, csak kölcsönösséget. Sokszor összeveszünk, és megbántjuk néha egymást, de a végén, ha ez egy igaz barát, úgyis meg fog tudni bocsátani, nekünk pedig meg kell tanulni bocsánatot kérni, ha kell. Ebben az esetben pedig kell. És ha valaki megtalálja ezt a személyt az életében, az nagyon becsülje meg, mert az ilyet nagyon nehéz megtalálni, de ha végre megvan, azt tartsa tiszteletben, és ne csak akkor gondoljunk rá, ha nekünk van szükségünk valamire, hanem ennek a dolognak kölcsönösen kell működnie. És ha megtaláltuk, és működik is a kölcsönösség, azt hívjuk igaz barátSÁG-nak.
KÖSZÖNÖM! <3
1. Nem az az igaz barát, aki mindig csak dicsér,
az igaz barát letol, ha hülyeséget csinálsz.
2. Egy igaz barát csak akkor áll az utadba, ha elindulsz a lejtőn lefelé...

3 megjegyzés: