Személyes

Két hónapos lettem! :)

Hihetetlen érzés, ha az embert elismerik. Önbizalmat és megerősítést ad, hogy jó úton jársz, jó az amit csinálsz. Sok ember megdicsérte már rövid munkásságom, de valahogy egyik sem tűnt teljesen hitelesnek. Nem tudhattam biztosra, hogy komolyan gondolják, vagy csak úgy mondják, hogy ne sértsenek meg. Az igazi elismerés akkor éri az embert, ha a saját szülei ismerik el, hogy jó abban, amit csinál, és hogy érdemes élni ezért. Ehhez fogható érzés nincs a világon. 21 éves koromra elértem azt, hogy úgy érzem, tényleg van mire büszkének lenniük a szüleimnek rám. Soha nem voltam jó tanuló, nem vagyok szép, nem vagyok okos, nincs jó kézügyességem, nem értek szinte semmihez. És most van valami, amihez úgy tűnik értek, és amiben úgy néz ki, jó vagyok. Ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint az, hogy a mai napon van két hónapja annak, hogy megírtam az első bejegyzésemet a blogba, és ez idő alatt 5000-es látogatói számot értem el! 

Mivel ez nem egy nagy szám, így nem kezdek el közhelyesen név szerint mindenkinek köszönetet mondani, azt majd az Oscar díjátadón. ;) Csak vicceltem. :) De nagyon szépen köszönöm minden kedves olvasómnak, akik nap mint nap látogatnak, és köszönöm mindenkinek, aki támogat ebben, és segít, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet. Ne feledjétek: soha ne adjátok fel a reményt! 

"But just because it burns

Doesn't mean you're gonna die

You've gotta get up and try try try" 

"Az, hogy éget

még nem jelenti azt, hogy meg fogsz halni,

Fel kell állnod, és újra próbálni!"