25. Bejegyzés

Apró örömök 

Az élet olyan kiszámíthatatlan. Soha nem tudhatjuk, jót, vagy rosszat hoz. Minden nap, minden percében, minden másodpercében várjuk a csodát. Mindenki a csodára vár a rohanó, zsúfolt, bonyolult és olykor gonosz és nehéz világban. És pont ezért, mert rohanunk, hajlamosak vagyunk elmenni a csillogó igazgyöngyök mellett. Nem látjuk a fától az erdőt, úgy is mondhatnám, a szemellenző sok mindent eltakar előlünk. Nem szabad megengednünk, hogy úgy éljük le életünket, hogy közben nem figyelünk ezekre az apró dolgokra. Lehet a fűben lapulnak, vagy elbújtak egy oszlop mögé, vagy ki tudja hol vannak, mindenféleképpen a szemünk előtt valahol, és mégsem figyelünk fel rájuk, vagy csak egyszerűen nem tudjuk értékelni azt. Ha 70 évesen (már ha megérem azt a kort), otthon ülve a hintaszékemből a 30 macskám társaságában visszaemlékezem az életemre, nem azt akarom látni, hogy hajszoltam magam a siker és a karrier érdekében, és közben elfelejtettem élni. Soha nem szabad elfelejteni nyitott szemmel járni a világban, soha nem tudhatjuk mikor jön szembe velünk a szerencse, vagy egy olyan lehetőség, amire mindig is vártunk, és lehetséges, hogy csak azért nem érjük el, mert szemellenzőtől nem vettük észre, s elmentünk mellette. Igen, ott van az a misztikus "lehet" a mondatban, ami azt jelenti, nem 100% az esélye, de az életben semmi sem 100%, a halálon kívül. És még az sem teljesen, mert mi van ha holnap feltalálják az időgépet, vagy a fiatalító gépet? Nem tudhatjuk. Most nevetünk rajta, mert viccesen hangzik, de én még emlékszem, nem is olyan régen, törölgetni segítettem anyukámnak, és képzeletben elképzeltem egy gépet ami magától elmossa az edényeket, amikor megemlítettem, csak nevettünk rajta, milyen bolondos ötletei is vannak ennek a lánynak, lőn, pár évvel később ez a gép ott áll a konyhánkban. Az sms például fiatalabb, mint én. 1992-ben küldték el az első sms-t, én 91'-ben születtem, ezzel csak azt akarom mondani, hogy mára alap eszközöknek és funkcióknak tekintett dolgokat, nem is olyan régen találták fel, miért ne lehetne, hogy jövőre, vagy akár pár hónap múlva bemutatják a rák ellenszerét? Igenis lehetséges, ezért nem szabad soha feladni a reményt, soha! soha! soha! A legfontosabb dolog, hogy higgyünk önmagunkban, és mindig reméljünk, mert eljöhet egy jobb nap, ami boldogságot hozhat, és elmúlhat a nélkülözés a világon mindenhol. Most sokan gondolják, hogy szép kis álomvilágban élek én, de kérdem én, jobb lesz ha pesszimistán fogom fel az életemet, és minden nap úgy kelek ki az ágyból, hogy jajj, csak éljem túl a mai napot? Úgy jobb lenne? Nem hinném. 

Az élet ajándék, mindenkinek van helye a Földön, és van valamilyen szerepe és feladata, és az a feladatunk, hogy megtaláljuk mi az, miért küldtek bennünket a játékba. Mert az élet egy játék, amit végig kell játszani, és nem szabad úgy felfogni, hogy ez egy büntetés, mert nem az, csak legyen célod, még ha az rövid távú cél is. A játékban is mindig csak annyi a cél, hogy a kívánt mezőre lépjünk és annyit gurítsunk. Van, aki hamar megtalálja létének okát, hamar beér a célba, és vannak akik évekig keresik azt, de ők se aggódjanak, hiszen, gyerekkorunkban mindannyian szerettünk volna egy évekig tartó társasjátékot, nem igaz?