48. Bejegyzés
Utazások
Szeretek utazni. Legyen az busz, autó vagy vonat, mindegy. Imádom ahogyan hátra dőlök, bedugom a fülest a fülembe, és beindítom a kedvenc zenémet, miközben bámulok ki a semmibe. Akár a pusztákon tátongó búzatáblákra, a vidám napraforgókra vagy az égre meredő fákra nézek. Néha még egy egy kis állatot is sikerül elkapni a szemem sarkából. A természet lágy öle. De amit igazán imádok, az éjszaka fényben úszó városok látványa. Ilyenkor sok mindenen elgondolkozik az ember. Sokszor olyanon is, amin nem kellene, de gyakran akkor jutnak eszünkbe életre szóló remekművek. Többek között ez a bejegyzés is Kiskunfélegyháza-Szeged vasútvonalon született meg bennem, miközben mazsorett fesztiválra mentem megnézni egy barátnőmet. Igaz, ennek már két hete, de sajnos csak most jutottam oda, hogy ténylegesen papírra/billentyűzetre vessem. Hogy jó lesz e, vagy tetszik e valakinek, az majd kiderül. Szóval ott tartottam, hogy elgondolkodunk az élet különböző dolgain. Mindig azt szoktam mondani, hogy az élet olyan mint egy játék. Egy stratégia játék. Építjük a magunk kis várát, csináljuk a katonáinkat, nekimegyünk a velünk szemben indított harcoknak és támadásoknak. Pontokat, érméket gyűjtünk, amiket néha elhasználunk, néha keresünk vele. Sokszor azonban képtelenek vagyunk visszaverni a támadásokat, és leverik a várunkat, megsebzik a katonáinkat. Ilyenkor végig kell gondolnunk, mi legyen a következő lépés. Adjuk fel? Vagy tovább játsszunk? Ekkor vissza kell emlékezni, miért is kezdtük el ezt a játékot. Mert tele van meglepetéssel? Mert érdekes? Izgalmas? Kihívásokkal teli? Ha jól csinálom, baromi sokat nyerhetek vele? Vagy csak unalom űzésként? Nyilván mindenki más okból. De egy biztos. Mindenkinek volt valami oka, és valami célja azzal, hogy elkezdte. Így van ez az élettel is. Azzal a különbséggel, hogy ott nem mi választhattuk meg hogy akarunk e élni, hanem megkaptuk az élettől ezt a lehetőséget. Mi döntünk, hogy élünk e ezzel a lehetőséggel, avagy sem. A nagy kérdés, hogy miért érdemes élni vele? Mert ez az egy lehetőség ezer és ezer új lehetőség tárházát nyújtja nekünk. Nem tudhatjuk mit hoz a holnap. Nem tudhatjuk mikor kapunk egy újabb támadást, ami lerombolja az addig felépített várunkat, de ami biztos, hogy mindig kapni fogunk egy új lehetőséget. Szabadon eldönthetjük, mely irányba indulunk tovább.
.jpg)
A döntés a Te kezedben van. Te döntöd el mire használod fel. Ha ügyes vagy, és jól játszol, te lehetsz az, aki lerombolja a körülötted lévő építményeket, és a világ ura lehetsz, mert a kezedben a LEHETŐSÉG. Amit soha nem szabad elengedni, miért? Mert nem tudhatod mit hoz a holnap. Örömöt e vagy bánatot, pénzt vagy nincstelenséget, betegséget vagy egy új gyógymódot mellyel meggyógyulhatnak a betegek. Nem tudhatod. De meg van rá az esélyed hogy a jó lapot húzd. És ki tudja? Talán a Te életedben pont holnap jön el Az a nap, ami megváltoztat minden addigit. Ezért nem szabad soha feladni. Ezért kell minden földre kerülés után felállni, leporolni magad, és újra kezdeni az építkezést. Ne feledd, nem tudhatod mit hoz a holnap, de kezedben a döntés lehetősége, hogy jól forgasd életed lapjait!
Szeretek utazni. Legyen az busz, autó vagy vonat, mindegy. Imádom ahogyan hátra dőlök, bedugom a fülest a fülembe, és beindítom a kedvenc zenémet, miközben bámulok ki a semmibe. Akár a pusztákon tátongó búzatáblákra, a vidám napraforgókra vagy az égre meredő fákra nézek. Néha még egy egy kis állatot is sikerül elkapni a szemem sarkából. A természet lágy öle. De amit igazán imádok, az éjszaka fényben úszó városok látványa. Ilyenkor sok mindenen elgondolkozik az ember. Sokszor olyanon is, amin nem kellene, de gyakran akkor jutnak eszünkbe életre szóló remekművek. Többek között ez a bejegyzés is Kiskunfélegyháza-Szeged vasútvonalon született meg bennem, miközben mazsorett fesztiválra mentem megnézni egy barátnőmet. Igaz, ennek már két hete, de sajnos csak most jutottam oda, hogy ténylegesen papírra/billentyűzetre vessem. Hogy jó lesz e, vagy tetszik e valakinek, az majd kiderül. Szóval ott tartottam, hogy elgondolkodunk az élet különböző dolgain. Mindig azt szoktam mondani, hogy az élet olyan mint egy játék. Egy stratégia játék. Építjük a magunk kis várát, csináljuk a katonáinkat, nekimegyünk a velünk szemben indított harcoknak és támadásoknak. Pontokat, érméket gyűjtünk, amiket néha elhasználunk, néha keresünk vele. Sokszor azonban képtelenek vagyunk visszaverni a támadásokat, és leverik a várunkat, megsebzik a katonáinkat. Ilyenkor végig kell gondolnunk, mi legyen a következő lépés. Adjuk fel? Vagy tovább játsszunk? Ekkor vissza kell emlékezni, miért is kezdtük el ezt a játékot. Mert tele van meglepetéssel? Mert érdekes? Izgalmas? Kihívásokkal teli? Ha jól csinálom, baromi sokat nyerhetek vele? Vagy csak unalom űzésként? Nyilván mindenki más okból. De egy biztos. Mindenkinek volt valami oka, és valami célja azzal, hogy elkezdte. Így van ez az élettel is. Azzal a különbséggel, hogy ott nem mi választhattuk meg hogy akarunk e élni, hanem megkaptuk az élettől ezt a lehetőséget. Mi döntünk, hogy élünk e ezzel a lehetőséggel, avagy sem. A nagy kérdés, hogy miért érdemes élni vele? Mert ez az egy lehetőség ezer és ezer új lehetőség tárházát nyújtja nekünk. Nem tudhatjuk mit hoz a holnap. Nem tudhatjuk mikor kapunk egy újabb támadást, ami lerombolja az addig felépített várunkat, de ami biztos, hogy mindig kapni fogunk egy új lehetőséget. Szabadon eldönthetjük, mely irányba indulunk tovább. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése