51. Bejegyzés
Napsütés, forróság végre itt a nyár, az igazi nyár, amit én nyárnak nevezek. Imádom a hőséget, amikor a teraszra kiütök egy tojást és már kész is a reggeli tükörtojás. És mi jó még a kánikulába? A pontosság! Minden reggel pontban 8:45-kor kezd el betűzni az ablakomon a nap, így megspórolom az ébresztőóra beállítását és csipogását, hiszen bio ébresztőórám pontosságához nincs fogható. Azon kívül az érzés, mikor kipattan a szemed arra az érzésre hogy beraktak egy nagy sütőbe, majd ezzel a lendülettel kisüti a szemed a nap, felbecsülhetetlen. Még a reggeli kávéról is le lehet szokni, hiszen egy ilyen ébresztőre, ahol telibe világítanak a szemedbe, ki ne ébredne fel?
Mi jó még a forróságban? Hát vízparton lakni! Szerencsémre nálam ez is pipa, tehát a reggeli 8:45-ös ébresztő után már kezdhetek is gondolkodni, ma milyen dumával vegyem rá a barátnőmet, hogy kimozduljon otthonról velem egyetemben, és lemenjünk úszkálni kicsit a "tóra". (Ami igazából folyó, nevezetesen a Tisza.) Sajnos ez egy elég nehéz feladat. Nem elég az én csekély rábeszélő tehetségem, emellett az ő akarata és makacssága olyan erővel bír, hogy le a kalappal az előtt akinek sikerül őt kimozdítania a komfort zónájából, és rábeszélni valamire, amit ő nem akar. Tapsot kérek, egyszer az életben már sikerült ezt elérnem. :) És milyen jó is volt! Napozni a vízparton miközben a pár méterrel mellettünk ejtőző fiúkákkal szemezel, és már nem tudod egyértelműbben kifejezni hogy szabad a pálya, nyugodtan jöhetnek ismerkedni, de ők csak szemeznek tovább, és egy-egy elkapott pillanatban meglesik a vízből kiemelkedő hátsó felünket.
És mi jó még a nyárban? Sok minden, többek között az, hogy nincs iskola, igaz? Ilyenkor minden jó, minden olyan pozitív és vidám. Még az sem zavar, hogy a szomszéd kutyusával, Lalával a szokásos esti háztömb körüli futás alkalmával olyan szépen beleugrottam fél lábbal egy gödörbe, hogy kibicsaklott a bokám amire még mindig nem tudok ráállni, a gödör szélén lévő beton pedig úgy levitte a bőrt is, hogy azóta se száradt be a seb, de most valahogy az ez által okozott seb sem okoz fájdalmat és gondot. Azóta is, még így Dumbó lábbal, bicebócán is megyek esténként a ház elé, Lalához és a többiekhez, kibeszélni az aznapi hőséget, vagy épp egy feltörő szökőkútra vigyázni, (ami igazából csőtörés volt, de mennyivel izgisebbnek hangzik az, hogy feltaláltunk egy új forrást, nem? ;) ), vagy kibeszélni a villanykarót támasztó munkásokat, akik pár méterre tőlünk próbálják felmérni a terepet és a csőtörés okát, persze "nagy" szakértelemmel.
Ezek az élet apró örömei, melyek vidámabbá teszik az unalmas és forró hétköznapokat. Kellenek az ilyenek, hogy kirángassanak bennünket a szürkeségből és elfeledtessék velünk a gondokat. Mindenkinek azt tudom ajánlani, a forróság ellenére is, csináljanak valamilyen közös programokat a barátokkal, hiszen ezek azok a pillanatok az életben, amiket soha senki nem fog tudni elvenni tőlünk.
U.i: A forróságra való tekintettel mindenki ügyeljen arra hogy délelőtt 11 és délután 3 között ne menjen a napra, valamint fontos a megfelelő folyadékbevitel, napi 2-3 liter víz!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése