30. Bejegyzés

Ünnepi készülődés

Ismét eltelt egy év. Újra december, az ünnepek hava. Itt van december 6.-a, Miklós napja, amikor minden családba eljön a Mikulás. Ez az az ünnep amikor mindenki kap valami apróságot, legyen az gyerek vagy felnőtt egyaránt. Egyesek virgácsot, mások a hagyományos mikulás csokit, megint mások mandarint és cukorkát találtak tisztára csutakolt csizmájukban. Majd szépen lassan közeledik a Karácsony is. Vajon hányan tudják közületek, hogy miért ünnepeljük a Karácsonyt? Karácsony Jézus születését ünnepli, vagyis a keresztény egyház ünnepe, mégis, mára olyan elterjedt lett a világ minden pontján, hogy sokszor elfeledkezünk arról, hogy miről is szól valójában. Beletemetkezünk abba a mű dologba, hogy a Karácsony az ajándékokról szól, hogy annál jobb egy Karácsony, minél több ajándék van a fa alatt. Pedig ez nem így van. A Karácsonynak arról kellene szólnia, hogy mindenki együtt van azzal akit szeret, és együtt közös programokat szerveznek, egy olyan ünnep, mely alatt, egyszer az évben el kellene tudjuk felejteni az élet okozta nehézségeket. Hogy miből fizetjük ki a számlákat, hogy hova lesz a fizetésünk, mikor csak a legszükségesebb dolgokat vesszük meg, és mégis pillanatok alatt elnyelődik az utolsó peni is, úgy, hogy nem vettünk semmi luxus cikket, hogy legyen mit ennünk, és befizessük a számlákat. És akkor még szerencsésnek mondhatjuk magunkat ha legalább ezekre telik, és ha a mai világban ez számít jó helyzetnek az már régen rossz. És akkor hogy van az, hogy az élet egy lehetőségekkel teli játszma, amit ki kell élveznünk? Hogy tudjuk kiélvezni az élet adta lehetőségeket, ha minden a pénz körül forog? Sokan mondják, hogy a pénz nem boldogít, igen, lehet, hogy nem, de ha nincs, az boldogtalanít. És akkor azokról nem is beszélve, akiknek még ennyi se jut. Akik nem tudják kifizetni a lakbért, vagy egyáltalán, nincs is hol lakniuk. Sőt, még olyan messzire is elmennék, hogy nincs mit enniük. A világ egy másik részén meg a gyerekek azon nyavalyognak,  hogy nem rózsaszínű iPed-et kapott, hanem fehéret. Hol van itt akkor a realitás a világban? És szentül hiszem, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei sem dolgoznak többet, mint közülünk bárkinek a szülei. Nálunk luxusnak számít az is, ha valaki albérletben lakik egyetemi évei alatt, és nem kollégiumban, Amerikában már gimiben saját kocsijuk van a tiniknek, akkor hogy is van ez? 

Közeleg a Karácsony, a szeretet ünnepe, és mégis, még mindig mindenki azon stresszel, hogy mit, és miből vegyen karácsonyi ajándékokat, hogy időben ki legyen takarítva, hogy fel legyen díszítve a lakás, nehogy "megszóljanak a szomszédok", hogy 10 fogásos ebédet csináljunk, meg 5 tortát, mert "az a szokás". Nem, ennek nem erről kell szólnia. A Karácsony az évben az az ünnep, amikor 3 napig el kell felejtenünk az előbb felsorolt dolgokat, és együtt feldíszíteni a fát, együtt megfőzni a családi ebédet, úgy, hogy közben azt örömmel tegyük, és ne kényszerítve, és hálát adni, hogy van mit az asztalra tenni. Együtt visszaemlékezni az elmúlt évek Karácsonyaira, az elmúlt év szép és feledhetetlen pillanataira, és együtt, önfeledten nevetni, és boldognak lenni. Erről szól a Karácsony, és nem arról, hogy méregdrága ajándékokat vegyünk egymásnak, mert annak semmi köze a Karácsonyhoz. 

Két nagyon fontos üzenetem van Karácsony estére: Felejtsd el a rosszat, és Ne felejts el boldog lenni!