29. Bejegyzés 

Az emberek és az a nagy lepcses szájuk...

Az életben gyakran megesik velünk, hogy kicsúszik a szánkon egy két kellemetlenség. Olyan dolgok amik nem helyénvalóak, vagy épp nem annak a személynek szánjuk aki a közelünkben van. Ezek a "beszólások" akár viccesek is lehetnek. Például mikor egy tanár előtt káromkodjuk el magunkat, ami egy nonszensz dolog, mert a tanárnak azt a példát kellene mutatnia, hogy ez helytelen beszédstílus, és ne használjunk ilyen és ahhoz hasonló szavakat, mégis, a valóéletben az az igazság, hogy ők is káromkodnak, és kimondanak oda-nem-illő dolgokat, így ezekben a helyzetekben ők is csak mosolyogni tudnak, amit esetleg megpróbálnak visszafojtani, több kevesebb sikerrel. Ha konzervatívabb tanárunk van, akkor nem biztos, hogy viccesnek fogja találni apró beszólásunkat, de ha jobban a körmére néznénk, kiderülne, hogy bizony, neki is kicsúszik néha egy egy helyén nem való szó. Azért érdemes ilyenkor elnézést kérni, nehogy nagyobb problémánk legyen belőle. De hát emberek vagyunk, vagy mi a fene, nem igaz? Tévedünk néha. Ebből áll az élet, megyünk a céljaink felé és közben az úton hibákat követünk el, de ezek a hibák kellenek ahhoz, hogy megtanuljuk, melyik a helyes irány. 

Másik részről viszont nem biztos, hogy mindig viccesek ezek a beszólások. Elképzelhető, hogy valakit megbántunk vele, mert neki egy kevésbé vicces emlék fűződik hozzá. Belegondoltál már, hogy mit is mondasz néha? Ha valakinek "üdvözlöd a szüleit" és közben már nem is élnek a szülei? Vagy ha sértő kijelentést teszel az alakjára, akár viccből is, átgondolod előtte, hogy lehetséges, hogy bulimiás, vagy más evési zavarral küzd, és egy apró, félreérthető szó is teljesen összetörheti, és belekerül a süllyesztőbe. Esetleg ha a haverod látod meginni egy pohár bort, és aztán hónapokig azzal szekálod, hogy egy piás, belegondoltál, hogy lehet, hogy tényleg volt egy olyan időszak az életében, amikor az alkoholba menekült, mert nem volt más mentsvár számára, de mára elmúlt ez az idő, már meg tud állni egy pohárnál, de a gyakori intrikák miatt bármikor visszaeshet, és addig is marha rosszul esik neki, de persze ezt nem mondja, inkább veled együtt nevet rajta, majd később mikor már nem látja senki, kisírja magát a sötét idők újra előhozott emlékére. Nagyon át kell gondolnunk, hogy kinek mit, mikor és hogyan mondunk, mert el sem tudjuk képzelni, hogy akár egy viccesnek szánt szó, mekkora fájdalmat okozhat a másik embernek. Persze utána senki nem tud semmiről, mert a megbántott, ha korábban nem mert szólni arról, hogy ez fájó téma neki, akkor azután sem fog  szólni érte, a megbántó pedig továbbra is jót nevet magában, hogy ő most mekkora poént sütött el. De az senkinek a fejében nem fordul meg egy percre sem, hogy ezzel mit okoztunk. Sokan mondják, hogy "normális ember nem veszi magára"... ezt addig gondolják így, amíg velük nem történik hasonló helyzet, és akkor végre belátják, hogy de, tényleg rohadt pocsék érzés ha valakinek a lelkébe taposnak. 

És ez a baj a reklámokkal is. A média nem ismeri az emberek lelki világát, és egy olyan eszményképet alakít ki a mai társadalomnak, ami nem reális, nem életszerű, csak sajnos ezt sokan nem tudják, és abba mennek tönkre, hogy arra törekszenek, hogy elérjék a média által felállított tökéletességet, de az NEM LÉTEZIK! 

Még egyszer kihangsúlyozom, mindig alaposan gondoljátok át, mielőtt bárkinek bármit is beszóltok, mert lehet, hogy egy jó poén és jóízű nevetés lesz a vége, de ha nem ismered az illetőt kellő mértékben, meglehet, hogy véres vereség lesz a játék vége...