5. Bejegyzés

A mai bejegyzésben úgy gondoltam írok pár sort a sokatok számára félelmetesnek tűnő pszichológiai, pszichiátriai kezelésekről, melyeket nagyon fontosnak tartok bizonyos esetekben. Pályafutásom alatt (na jó, ezt erős túlzás pályafutásnak nevezni) akikkel eddig találkoztam, mindenki ódszkodott attól, hogy pszichológushoz kelljen mennie. Egy pszichológus pedig sokban elősegítheti ezen problémák javulását. Ő is csak egy ember, hétköznapi élete van, ugyanolyan, mint te, vagy én. Sokan meg tudjátok velem is beszélni a gondjaitokat, de hogy speciális segítséget kérjetek, attól féltek, pedig nem kellene. És ő többet tud a témáról, mint én, mert többet tanult róla az 5 év egyetem alatt, én csak egy éve tanulok krízis pszichológiát, oké, általános és személyiség lélektant már 3 éve, de konkrétan krízis pszichológiám, most van második éve. Szóval egy ideig megpróbálok segíteni, de ez nem végleges megoldás. Igen, hallottam már negatív kritikát is, aki kipróbálta mind a sulipszichológust, mind a pszichiátriai kezelést, és nem jött be neki, mert nem tudott neki megnyílni, mert idegen volt, mondjuk ezt azért nem értem, mert én is idegen voltam a kezdetekben, de biztosan már szemtől szemben beszélni a problémáinkról valakinek mint gép mögül írni, ahol nem látod, hogy kinek beszélsz. Ez természetes, hogy nem mindenkinek jön be, és azt sem vitatom, hogy egyesek nem a tudásukra kapják meg a diplomájukat, de természetesen nem minősítek senkit sem alul, de ez nyílt titok szerintem, minden szakmában van ilyen.

Szóval, hogy visszatérjek a kezdeti témához, azt ígértem beszélek pár szót a pszichoterápiákról, hátha eloszlatom párotokban a félelmet irányukba, és hamarabb mertek speciális segítséget kérni:

Sokáig veszélyesnek tartották a pszichoterápiát, de rájöttek, hogy nem az. Sok esetben a terápiák "család-terápiába" mennek át, aminek negatív tulajdonsága az, hogy a serdülő nem biztos, hogy meg tud nyílni a szülei előtt. 

Analitikus pszichoterápia: ennél a terápia személyre szabott, nem gépszerű, így idejét tekintve is változó, hónapokig, de akár évekig is tarthat. 

Fokális pszichoterápia: egyetlen egy problémára keres megoldást, és általában meg van előre, hogy hány alkalommal találkoznak.

Csoportos pszichoterápia: ennek vannak előnyei és hátrányai is egyaránt, mivel nem biztos, hogy a csoporttagok pozitív hatással lesznek egymásra, az is lehet, hogy lehúzzák őket, bár jó esetben pont az ellenkezőjének kellene történnie, hogy egymást erősítve gyógyuljanak.

Ezen kívül van még Szuggesztív módszer, mely "én erősítő" technikákat alkalmaz, és a "Négy üléses technika" ami a nevében is mondja, négy találkozásból áll, és ez a 4 alkalom alatt próbálnak megoldást találni a problémára.

A terapeuta, mint egy barát, meghallgat, tanácsot ad, és a tapasztalatai és tanulmányai alapján nyújt segítséget.

Egyenlőre ennyi, nem sok információ, de kicsit remélem közelebb hoztam hozzátok, és legalább valamennyit tudtok róla. Ha érdekel benneteket ez a téma, akkor szívesen írok még róla, várom a visszajelzéseket.