11. Bejegyzés

Pszichológus, vagy nem pszichológus?

Már írtam személyes véleményemet a témával kapcsolatban, de ma (és szinte minden nap) megint szembe találtam magam egy olyan esettel, hogy menni vagy nem menni a pszichológushoz, ezért úgy gondoltam írok róla ismét, azok kedvéért, akik szerint ez egy "fölösleges pénzkidobás". Fölöslegesnek csöppet sem mondhatnám, mert sokszor életet menthet, és ez alatt a félév alatt, több olyan esettel találtam szembe magam, ahol nagy szükség lett volna rá, egyes kórképek elkerülése végett. Ennek ellenére még mindig vannak olyan kezeltjeim, akik kételkednek a pszichológus sikerességében, mondván, nekik semmi szükségük rá, mert nincs semmi bajuk. Akkor most lehet kicsit nyersen fogalmazok, de ha nincs rá szükséged, miért nem tudsz normálisan enni, normálisan élni, és leszokni a vagdosásról? Mert nehéz, igaz? Mert ez nem olyan dolog amit egyik napról a másikra egyszerűen "ki lehet nőni" és elfelejteni. Ehhez kell a szakszerű segítség. A lelki betegségek ugyanolyan jelentősek és veszélyesek lehetnek, mint egyes szomatikus (testi) betegség. Azon kívül a lelki betegségek sokáig való megléte átmegy testi kórképekbe, ezt nevezzük pszicho-szomatikus betegségeknek. A WHO (World Health Organisation= Egészségügyi Világszervezet) kimondja, hogy az mondható egészségesnek, akinél fennáll a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya. Tehát, ha bármi olyat észleltek magatokban, vagy környezetetekben amit úgy gondoltok, hogy nem felel meg a fenti definíciónak, akkor igenis merjetek segítséget kérni, és ne hallgassatok az egyes külső nyomásra, akik szerint ez hülyeség, és az ember egymaga is meg tud vele küzdeni. Egy vakbélgyulladással sem maradsz otthon, nem igaz? Orvoshoz fordulsz vele. Ezt is úgy kell felfogni, ez NEM SZÉGYEN! És NEM A GYENGESÉG JELE! Hanem, sőt, mindig azt mondom, hogy az önmagunknak való beismerés mutatja igazán, hogy nem vagyunk gyengék, mert fel merjük vállalni, és ha kell, ehhez segítséget kérni. Az ember társas lény, ha nincs meg a szociális támogatása, háttere, az ugyanolyan problémákat szül. Ilyenkor próbáljunk meg becsatlakozni különböző klikkekhez a suliban, egyikbe csak beleillünk, vagy ha végképp egyikbe sem illünk bele, és nincs egy olyan barátunk sem, akivel tudnánk beszélni érzéseinkről, vagy csak a hétköznapokról, akkor is érdemes pszichológus segítségét kérni, mert hasznos életvezetési tanácsokkal láthat el, amiktől rendeződhet életünk. 

Szóval még mindig kiállok mellette, hogy merjetek segítséghez nyúlni ha kell, és ha van rá lehetőség, és ne engedjetek olyan külső nyomásnak, mint "mit szólnak majd a többiek", mert senkinek semmi köze hozzá, ha nektek kell, akkor kell, ez is beletartozik az egészségünk fenntartásába, ami nagyon is fontos. És más nem tudhatja, hogy nekünk mekkora segítségre van szükségünk, ne hagyjuk, hogy lebeszéljenek bennünket olyanok, akik nem értenek hozzá, pláne nem ismerik a történetünket, és fogalmuk sincs róla, hogy min megyünk keresztül, és valójában mekkora bajban is vagyunk.

Arról meg, hogy "pénzkidobás" az a véleményem, hogy mivel Ti olvasóim, gondolom, de legalább is nagy részetek iskolába jár, ott ingyenesen igénybe lehet venni ezt a szolgáltatást, és ha nem tévedek, akkor háziorvosi ajánlással is, egyes helyeken, de ennek még utánanézek. Igen, van amit meg kell fizetni, de sajnos a mai világban, ahol egyesek még a saját anyjukat is képesek eladni, a jó munkát meg kell fizetni, de az ember egészsége szerintem mindennél fontosabb.

"Addig nem értheted meg mások fájdalmát, amíg te magad nem éled át őket."