14. Bejegyzés

Autoritás krízis:

Ebben a szakaszban történik a saját határaink beállítása, amikor kipróbáljuk, hogy mikre is vagyunk képesek illetve meddig mehetünk el. Gondolom, mindenki számára ismerős a szituáció, mikor elkezd visszabeszélni a szülőnek, vagy a tanárnak. Ez mind azért van, mert feszegeti a serdülő a határait. Általában csoportos közegben nagyobb a merészsége, például mikor egy fiú csapat együtt betörik a kirakat ablakát, egyedül nagy valószínűséggel ezt nem tenné meg, viszont a társas közeg biztonságot ad, nagyobb kilengéseket enged meg magának. A legnagyobb ellenállása azokkal a személyekkel van, akik ellenőrizni akarják, illetve behatárolni, hogy mit tegyen. Az identitás keresése közben jellemzővé válnak a szokatlan öltözködési stílusok kipróbálása, szokatlan hajviselés, túlzott feltűnési viszketegség, szélsőséges csoportokhoz tartozás, egyik nap még nagy "rocker", fekete ruhákban, Mettalicás pólóban meg acél bakancsban, másnap már a kiszőkített kiegyenesített haját dobja hátra, miközben azt ellenőrzi, nem kente e szét a sminkjét az úton, és, hogy a rózsaszín miniszoknyája kelléképpen villant e. A határok beállításához szükség van két ellenségre. Van két szélsőséges helyzet, amikor nincs meg ez a két ellenség, ezért a serdülő nem tudja beállítani a határait Ezek pedig:

• Túlságosan nemtörődöm, szétesett család, ahol nem tudja az erejét kipróbálni, nem tud lázadni, mert hiába is lázadna, a szülő nem foglalkozik vele, nem érdekli, hogy a gyerek épp sztrájkból nem eszik, mert lehetséges, hogy nem is főz ebédet, és nem érdekli, hogy a gyereke evett e valamit, vagy nem nézi meg hogy mibe megy el iskolába, mert azt sem tudja milyen ruhái vannak a gyereknek, mert nem is mos a gyerekre. (most ezek szélsőséges példák, de  van ilyen is, higgyétek el, de azért hoztam ilyen szélsőséges példákat, hogy megértsétek)
• Nagyon autoriter (szigorú, túl fegyelmező, katonás) szülő, itt pedig az a helyzet, hogy a serdülő nem meri feszegetni határait, mert tudja, hogy úgyis ő fogja a rövidebbet húzni, ezért nem is próbálkozik, viszont ennek az a hátulütője, hogy nem fog egyénisége kialakulni, és ez majd a későbbiek során vissza fog ütni.

Szociális gátlás:

A szociális gátlás arról szól, hogy mindenkinek meg akar felelni, monitorozza önmagát, és arra figyel, hogy a külvilág mit gondol róla. Nem tud spontán lenni, minden lépését, tettét előre meghatározza, hogy mit miért csináljon, és ennek az lesz a következménye, hogy idő után visszautasítja az összes társas kapcsolatát, mert inkább úgy gondolja, ha elkerüli, azzal nem csinál rosszat, akkor nem kell senkinek megfelelnie. Sokat számít nekik, hogy ki mit gondol róluk, pedig picikéim higgyétek el, erre felesleges odafigyelni, én mindig azt mondom, csináld azt amitől boldog vagy, és ne hagyd, hogy a társadalom lenyomjon ezért. 

Ha hosszútávon ez nem rendeződik, akkor el fog idegenedni a serdülő a kapcsolatok kialakításától, nem lesznek személyes kapcsolatai, illetve azt sem fogja megtanulni, hogyan küzdjön le egyes konfliktusokat, és ekkor jön a "szőnyeg alá söprés effektus", amiben mint tudjuk, könnyű felbukni.