17. Bejegyzés

Kis hercegek és hercegnők

Egy ideje szeretném megírni ezt a cikket, de féltem, hogy nagyon provokatív lenne, de aztán úgy döntöttem, hogy az én blogom, azt írok amit akarok, és különben is, szólás szabadság van, nem igaz? Ezen kívül ennek a témának is van pszichológiai háttere, ami szintén ide tartozik. 

Nem a reklám helye, de az MTV Teen-cribs (Tini pecók) című műsoráról szeretnék írni. Aki nem ismeri a műsort, arról van szó, hogy egyes jómódú szülők gyerekei körbevezetik a nézőket a "kacsalábon-forgó-palotájukban", melyet apuci vagy anyuci építtetett fel. Az a jellemző, hogy szinte az összes részben kihangsúlyozzák, hogy azért csinálták ezt a hatalmas házat, (melyben rendszerint hatalmas játszó szobák találhatók, játékgépekkel, a legmodernebb játékokkal, ami minden gyerek illetve fiatal vágya, ezen kívül mesébe illő hálószobákkal, konyhával és persze az el nem maradható medencével, és jakuzzival) szóval azért csináltatták ezt a hatalmas házat, hogy a "barátok bármikor átjöhessenek", és persze ilyenkor mindig bevágnak olyan részeket, hogy tele a ház gyerekekkel, vendégekkel, akik ott biliárdoznak,  jéghokiznak, úsznak, vagy éppen a mozi teremben filmet néznek. Ezzel nincs is semmi bajom, mert ha megtehetik, oké, nem sajnálom tőlük, mondjuk elgondolkodtat, hogy pár országgal arrébb szó szerint éhen halnak a gyerekek, meg a legprimitívebb betegségekbe belehalnak, mert nincs megfelelő élet körülményük, de oké, csak úgy néha feltenném a kérdést azoknak az állítólagos barátoknak, hogy ha egy 7. emeleti panelben lakna a barát, akkor is minden nap ott lógna e, sőt, akkor is barátok lennének e? Lehet hogy igen. Én nem fogok előítéleteket levonni erről a dologról, mert nyilván van nagyon sok helyen olyan barát is, aki tényleg barát  és jóban, rosszban ott állna a főszereplő mellett, de én ennek az ellenkezőjét is el tudom képzelni, mert sajnos, a mai társadalom ilyen. Mindenki arra megy, hogy miből illetve kiből tud hasznot húzni. Amikor először mondtam másoknak, hogy mit csinálok a szabadidőmben, hogy segítek másokon, az volt a reakció, hogy "miért?" "kapsz ezért valamit?"  Anyagiakban nekem ezt senki nem hálálja meg, de nem is várom el, viszont én elmondhatom, hogy ezek az emberek tényleg a barátaim, és akár egy lepukkant szegény lány vagyok, akár egy hatalmas villa tulajdonos, tudom, hogy mindig szeretni fognak, és ez nekem mindennél többet ér, ez a világ összes drágakövénél többet ér nekem, hogy tudom, vannak körülöttem olyan emberek, akik naponta, vagy ha nem is naponta, de néha napján megkérdezik, "hogy vagy?" "hogy sikerült a vizsgád?" "szurkoltam ám neked". Ezekért a mondatokért érdemes élni. És még egyszer kihangsúlyoznám, nem vagyok előítéletes a jobb módúakkal szemben, ez csak egy feltevés, és egy eszmefuttatás. Természetesen kivételek mindig vannak.

A másik dolog ugyanebből  a műsorból, amikor a szülők azt mondják: "Azért csináltuk, hogy a gyerekek itthon érezzék magukat a legjobban, és ne kelljen itthonról elmenniük sehova, még bulizni se, arra is kiépítettünk egy helyiséget." Szerintetek az ilyen gyerekeknek milyen szociális kapcsolataik lesznek, hogy állandóan be vannak zárva, csak a megszokott ismert barátaik mennek hozzájuk, nem tudnak ismerkedni, új helyeket látni, nem tudnak normális szociális kapcsolatot kialakítani, a szülők önzősége miatt, mert ez az. Nem engedjük el a gyereket, így biztos nem esik baja, nem kell aggódni miatta, egyel kevesebb felelősség vállalás. És a gyerek aztán még 40 évesen is otthon fog csücsükélni, és anyuci főztjét enni, meg anyuka által kivasalt ruhákba bemenni dolgozni.

A harmadik ami még meghökkentett, az egy 14 éves lány száját elhagyó mondat volt, miközben a 20 négyzetméteres gardróbjába vezette be a stábot, és mutatta, hogy középen arra a nagy üres térre szokta reggelente kidobálni a ruháit ha nem tudja eldönteni, mibe menjen aznap suliba (a 100 millió ruhája közül), de mire hazaér az iskolából a ruha halmaz varázsütésre eltűnik, mert neki van a legszuperebb dadusa. Hát ezen megint csak felment bennem egy csöppet az a bizonyos pumpa, mert az egy dolog, hogy a szülei mindent megadnak neki, egy gyönyörű házban élhet, oké, nincs ezzel semmi probléma, de hogy még arra sincs megtanítva a 14 éves fiatal lány, hogy elrakodjon maga után, merthogy a dadusa úgyis megteszi helyette, hát az már számomra a no comment kategóriába tartozik. Nem mondom, hogy én olyan pedáns vagyok, és rögtön elrakodok magam után, mert reggelente suliba indulás előtt az én szobám is úgy néz ki mint ahol hurrikán söpört végig, ahogy Kitti barátnőm szokta mondani, megtalálható a sz*rtól a repülőig minden, de én ha este hazaesek egy fáradt nap után, az a kupi meg is vár, és el is rakom, miután összelapátoltam magam. És ez mindig is így volt. Soha senki nem rakodott el utánam. Kíváncsi leszek a hozzá hasonló kis hercegnőkből mi lesz pár év múlva? Mennyire lesznek képesek önállóan élni, ha még a ruháit is más rakja el utána. Azt már meg se merem kérdezni vajon tud főzni? Vagy be tudja kapcsolni a porszívót?